– óh, halld dalom! Ki felvered nyár-álmából a kék Földközi Tengert, mely lustán pihen kristályos habverés közt fekve rég habkő fokoknál, Baiae öbliben s álmában agg kastélyok tornya ring a hab sűrűbb napfényén égve lenn s azúr moszat s virág veti be mind, oly szép, hogy festve sem szebb, – óh, te Szél, ki jössz s Atlant vad vízrónája ing s fenékig nyílik s látszik lent a mély tenger-virág s mit az iszap bevon: a vízi vak lomb, mely zöldelni fél, mert hangod csupa sápadt borzalom, melytől remeg s széthull, – óh, halld dalom! Ha lomb lehetnék s vinnél, bús avart, vagy felhő, szárnyaid közt lengeni, vagy hullám, mely, bár zúgasd és kavard, szabad, majdnem miként Te s adsz neki erőt, erős úr! – vagy ha csak kora kamaszidőmnek térne gyermeki víg lelke vissza, óh ég vándora! – midőn társad valék s hivém: elér a lélek s túlröpül, – óh tán soha nem zengne jajszóm, mely most esdve kér ragadj el hab, felhő, vagy lomb gyanánt, mert tövisekre buktam s hull a vér s zord órák súlya húz s lánccal fon át, lelked szabad, vad, büszke rokonát!
olvasási idő: 4 perc | megosztás | 0 | I Nyugati Vad Szél, Ősz élő lélegzete, láthatatlan alakod halott lombokat hajt, mint szellemeket egy varázsló keze, sárgák s feketék, sápadtak, lázpirosak, pestissel messzi űzött sokaság; te szél, ki szárnyaló magokat hordasz téli vak ágyba, hol hűs mélyben nyugszanak szerteszét, mint tetemek, saját sírjában mind, amíg azúr Tavasz-húgod megfújja hangszerét az álmodó földek fölött, és megtelik (édes rügyeket pásztorol nyájak helyett) élő színnel-illattal a hegy és a sík; vad Lélek, ki mindenhol ugyanúgy siet, őrző és romboló, hallj hát, hallj engemet! II Te, kinek sodrán villong a meredek ég, míg lágy felhők hervadt levélként hullanak, miket Menny s Tenger ágbogairól letépsz; villám angyalai; megannyi tág alak hullámtörések kék felszínű fészkein, emelkedő, erőszakos Menád-hajak lobbannak sorra föl az égmagas zenit és a horizont halvány szegélye között; viharok fürtjei. Gyászhanggal föltelik a haldokló év, s összezárul a zömök éjjeli kupola a roppant sír felett, beboltozza a meggyűlt párák és ködök hatalma, és a légnyomásból megered a sötét eső, s tűz és jég; hallj engemet!
226 éve született Percy Bysshe Shelley 2018. augusztus 4. Nincs hozzászólás Angol romantikus költő, leghíresebb művei az Ozymandias (1818) és az Óda a nyugati szélhez (1819) című versek, valamint A megszabadított Prométheusz (1820) című drámai költemény. Tovább » Négy betű Berta Péter 2021. február 23. AIDS. Négy betű, egy szó, amelyet meghallva az ember elborzad és automatikusan előtör Magyar középkor Facebookra hangolva Boldizsár Ildikó 2019. november 13. Nagyra becsülöm azokat a pedagógusokat, akik nem a tudásátadást tartják hivatásuk legfontosabb elemének, Egyedül a világ ellen Beck Zoli 2020. április 18. Küldetéstörténet. A küldetésnek azonban a küldetést teljesítőkön túli célja vagy tétje nincsen: életben kell maradniuk. Our picks for May Whether it's fiction, politics, history, or science, Libri is keeping a keen eye on what's trending in the world. Based on the well-renowned best
facebook youtube Főoldal Évfolyamok szerint Szerző szerint Előadó szerint Alberti Zsófi Balsai Móni Benedek Miklós Bíró Kriszta Borsi-Balogh Mátè Csórics Balázs Csuja Imre Farkasházi Réka Fodor Tamás Fullajtár Andrea Gálffi László Kamarás Iván Kárász Eszter Parti Nagy Lajos Pokorny Lia R. Kárpáti Péter Radnay Csilla Összes videó GYIK Keresés... Szerző: Percy Bysshe Shelley Cím: Óda a nyugati szélhez Évfolyam: 10. évfolyam Elmondja: G. Erdélyi Hermina 2020-04-20T01:52:37+02:00