Így máris érthető, hogy a tavalyi zárásban mit keresett az az elég hosszú álom/halu jelenet. És ha azt mondom, hogy azért az amellé betolt főgonoszos hercehurcáért már nem nagyon voltam oda, akkor az is világos, hogy az évadnyitó nagy része miért nem kötött le egy cseppet sem. A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Nem véletlen, hogy egy remek első szezon után képes voltam azt írni, hogy annyira nem várom a folytatást, és hogy nem lepődnék meg, ha 2 rész után kaszálom a sorozatot, ugyanis nagyon tartok tőle, hogy az S1 szerkezetét, mely minden részben újat hozott, nem fogják megtartani, s mivel együtt a csapat, ezért már nem kell eredetsztorizni, kezdődhet a gyakás, de ostobaság lenne nem bíznom a készítőkben. Azt mondjuk már sosem tudjuk meg, hogy ezek a hatalmas változtatások, amik révén 13 részről 11 részre vágták a szezont, jobbá tették a Titans-t vagy gyöngítették, de az biztos, hogy az a leszámolás, amivel nyitott ez az epizód rém unalmas és (képregényes módra) tét nélküli volt számomra.
Bruce tanítványává fogadja Terry-t – átnyújtja neki köpönyegét, és egyúttal a vadonat új, mindenféle hasznos eszközzel felszerelt, továbbfejlesztett denevér-öltözetet is. Gotham városa újra oltalmazóra talált. 7. 525 Kim Possible (Kis tini hős) Kim Possible, vöröshajú tini hősnőnk miközben a világban utazgatva bűnözőkkel és gonosztevőkkel veszi fel a harcot, nap mint nap meg kell birkóznia családi és iskolai problémákkal is. Segítségére van ebben az ő bolondos bajtársa s egyben lgjobb barátja, Ron Stoppable is, valamint Ron háziállata, Rufus, a csupasz vakondpatkány – aki már-már védjegyévé vált a sorozatnak -, s nem utolsósorban Wade, egy tízéves szupergéniusz, aki csodakütyüket gyárt Kim számára bűnmegállító útjaira s egyúttal Kim honlapját igazgatja.
Főleg úgy, hogy kábé senki nem csinált semmit, csak bámult, Rachel meg a végén csettintett egyet. (Persze ezt olyan szubjektív elemek is táplálták részemről a hallucináció-utálatom mellett, hogy a görcsmutánsoknál már csak a démonok és a fekete trutyik untatnak jobban. ) Ha már Rachel… Bár az nyilvánvaló volt, hogy a Trigon-os jeleneteket már tavaly felvették, de ettől az ócskaságukat csak tetézte az, hogy Rachel az egyik jelenetről a másikra idősebb lett – nem nagyon erőltették meg magukat a sminkesek Teagan Croft esetében, hogy visszaállítsák a tavalyi kinézetét, amikor ziláltabb hajjal előlépett a füstfelhőből, nem akartak fürdőszobában eltűnős, fazonigazítós jelenetet forgatni. Gőzöm nincs, hogy milyen lesz a folytatás, de a szörnyű első kétharmad után kifejezetten üdítő volt az általam is kedvelt karaktereket beszélgetni és viccelődni hallani. Dick és Bruce jelenetét még lehet, hogy megnézem megint, azt egyelőre nem tudom értékelni, de minden más teljesen rendben volt (értelemszerűen az új otthon nem nagyon hoz lázba, Gar "látomását" pedig nem is nagyon fogtam), kifejezetten Deathstroke felvezetése.