85% The Haunting of Hill House FANSHOP A Hill-ház szelleme A "Hajlított nyakú hölgy" című filmben a jelenetet, melyben Steven könyvet olvas, ugyanakkor forgatták, mint Shirley temetkezési házát. Steven ott áll, ahol Nell koporsója lenne. Amikor Nell feláll a könyvolvasásnál, később ugyanazon a helyen áll, mint a Bent-Neck Lady a temetkezési házban. ( jfruzsi97) A Hill House egyik fő zenei témáját tulajdonképpen egy ebédszünetben állították össze a zongoránál. ( jfruzsi97) Minden nap több, kísértetnek öltözött statiszta állt készenlétben, hogy bármelyik pillanatban bekerülhessenek a jelenetek hátterébe. ( jfruzsi97) Steven Crain Steven Spielbergről kapta a nevét, akinek a produkciós cége részt vett a tévésorozat gyártásában. ( jfruzsi97) Oszd meg az értékelést! A számokban Tények, érdekességek: 77 220 Színész adatlapok: 741 520 További hírességek adatlapjai: 316 958
Ugyanis a gyerekekből lett felnőttek mind a gyász öt fázisát képviselik. Steve a tagadás, Shirl a harag, Theo az alkudozás, Luke a depresszió, Nell pedig az elfogadás. Amennyiben a fentebb írtaknak tudtában nézitek végig a sorozatot, úgy az jóval többet fog adni nektek, mint egy szimpla horror. Egyszerre dráma, és egy a velőnkig hatoló hidegrázós történet a The Haunting of Hill House, amelynek szinte minden apró mozzanata jelentéssel bír. Ha van kedvetek hozzá, írjátok meg hozzászólásban, hogy nektek melyik volt a kedvenc apró részletetek a sorozatból. Az enyém például a verandán felvillanó lámpa. Utóiratnak csak annyit jegyeznék meg: a sorozatot különleges módon egyetlen rendező vitte végig. Szokás szerint egy sorozat különböző epizódjainak különböző rendezői és írói vannak, de a Netflix megengedte Mike Flanagannek, hogy végig ő irányítson mindent. Valószínűleg leginkább ennek köszönhető az a különleges atmoszféra, ami végigkíséri a történetet. Flanagan egyébként már a forgatás ideje alatt elkezdett egy másik horroron dolgozni, ami nem más, mint Stephen King Álom doktor története.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a jó horror nem bír el néhány hatásvadász jelenetet, vagy egy-egy sokkoló belezést, csupán azt, hogy nélkülözhetők. A The Haunting of Hill House Shirley Jackson azonos című regényén alapul, amiről nem mellesleg a sorozat előtt két filmváltozatot is készítettek, először 1963-ban, majd 1999-ben, ezt követően a történet igazán átütő sikerét pedig Mike Flanagan hozta el, mégpedig idén. A beharangozó trailer megtekintése után joggal gondolhatja azt bárki, hogy ez a sorozat nem több, mint egy újabb kísértethistória, és voltaképp semmiben sem különbözik a száz másik társától; van benne ódon ház, riadt gyerekek, fel-feltűnő szellemek és egy aggasztó múltbéli esemény, amely köré az egész épül. A jó hír az, hogy roppant könnyű megcáfolni ezt a teóriát; csupán meg kell nézned az első epizódot. Először bepillantást nyerünk a már korábban említett család életébe, a cselekmény azonban több idősíkon fut és időnként más-más szereplő szemszögéből követjük az eseményeket.
A Netflixen látható The Haunting of Hill House története sokak számára ismerős lehet. Ez nem azért van, mert egy elcsépelt horror klisén alapszik, hanem mert az a bizonyos klisé született meg ebből a kísértethistóriából. Mike Flanagan, a sorozat rendezője és forgatókönyvírója pedig csavart még párat a sztorin, így olyan cucc született belőle, amit jó ideig még emlegetni fogunk. Az említett horror klisé nem más, minthogy egy felújításra váró, és már messziről is ijesztő, ódon kastélyba költözik a család, akikre életük legborzalmasabb napjai várnak. A leírástól viszont ne ijedjünk meg! Nem arról van szó, hogy a Netflix kifogyott volna a jó ötletekből, hanem arról, hogy totálisan más látásmódot adtak egy klasszikus horror történetnek. Az eredeti könyvet még 1959-ben írta Shirley Jackson, majd azt többször is feldolgozták. Először még '63-ban, a ma már klasszikusnak számító A ház hideg szíve című film készült el belőle, majd '99-ben készítettek egy jó szívvel is csak középszerűnek nevezhető remake-et, amely magyarul Az átok címet viseli.
A The Haunting Of Hill House október 12-től érhető el a Netflixen. Pozitívum Jól megírt karakterek Erős érzelmi töltetFontos témákkal foglalkozik Negatívum Lehetne ijesztőbb Végszó A Shirley Jackson azonos című regényét adaptáló The Hunting Of Hill House leginkább úgy foglalható össze, mintha a Rólunk szól és a Démonok között ötvözete lenne. Míg az előbbi időben és térben egyaránt ugrándozó elbeszélésmódján keresztül bomlik ki egy család intim portréja, és derül ki az, hogy a személyes traumáink hogyan befolyásolják egész életünket, addig az utóbbi bőr alá kúszó ijesztgetéseivel gondoskodik arról, hogy egy percre se lankadjon a figyelmünk. A tíz rész időnként talán túlságosan melodramatikus, és az edzett horrorrajongók pulzusát kevés jelenet fogja megemelni, mégis a legjobb pillanataiban a sorozat közel jut ahhoz, hogy jobb adaptációja legyen Stephen King Az című filmjének, mint a tavalyi mozifilm. Kiváló A Shirley Jackson azonos című regényét adaptáló The Hunting Of Hill House leginkább úgy foglalható össze, mintha a Rólunk szól és a Démonok között ötvözete lenne.
Természetesen ezeken kívül a történet rengeteg egyéb alkotást inspirált, hiszen amikor egy kísértetházas történet kerül szóba, az eredeti regény megkerülhetetlen. A könyvtől némileg eltér a Netflixes sorozat, de erről csak jókat lehet írni. Ugyanis a hozzáadott pluszok miatt nem csupán egy rémisztő szellemjárta házat és egy család kálváriáját ismerhetjük meg; a készítők egy mélyebb mondanivalót is adtak a történetnek. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a regénynek nem lettek volna ilyen értékei, csak azt, hogy Flanagannek sikerült a horrorba úgy művészetet csempésznie, hogy az attól nem lett vontatott, vagy érvágóan béna. Elsőre talán fel sem tűnik a nézőnek, hogy mi az, amit valóban elmesél nekünk a történet. Kezdetben csak azt érezni, hogy a hideg futkos a hátunkon, és hogy a jump-scare jelenetek abszolút ülnek. Mikor ezeket feldolgoztuk, a látvány, és a színészi játékok töltenek el minket ámulattal, majd a nem várt fordulatok miatt maradunk a tévé előtt bénultan, a stáblistát bámulva.
És ez a múlt és jövő pulzálása, az említett vissza-visszatérés, cirkularitás megszűnését jelenti, amit úgy hívunk: halál. Kár, hogy az utolsó pár részre kicsit felgyülemlik az átadni kívánt információ, így a szereplők hosszas monológokban taglalják motivációikat és nézőpontjaikat, ráadásul teszik ezt olyan színpadiasan, hogy az ember már-már azon csodálkozik, miért nem blank verse-ben beszélnek. Picit túlságosan is elvarrásra kerül minden szál, lecsapásra kerül minden labda, pedig talán jobb lett volna itt-ott némileg több sejtetés. Szerencsére a házat nem magyarázzák túl, így már most rengeteg rajongói teória kering róla, és ez így van jól. Ha tehát eltekintünk a zárlattól, az utóbbi idők egyik legeredetibb, legmélyebben átgondolt tévés horrorélményét kapjuk.