Segítségeddel állatvédelmi központunk, állatotthonunk, állatmentő tevékenységünk, állatvédelmi feladataink válnak könnyebben elvégezhetőbbé, azaz támogatásod révén egyre több bajban lévő kutya / macska menekülhet meg! Az eredmények támogatóinkkal közösek! Köszönjük! Állatmenhely, kutyaotthon, macskamentés, gazdikereső, felelős állattartást segítő szemléletformálás támogatásával kérjük, hogy segíts Te is! Kérjük támogasd az állatok védelmét adóbevalláskor adó 1 százalék felajánlással! Orpheus Állatvédő Egyesület tevékenységét. Adó 1% felajánláshoz adóbevalláskor ezt az adószámot add meg: 18464654-1-06
Elvándorol a madár... szerző: Petőfi Sándor Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt Információ erről a kiadásról Elvándorol a madár, Ha őszre jár Az idő. (Tavasszal azonban ismét visszajő. ) Száll... száll... viszi szárnya; Azon veszed észre magad, hogy már a Távolság kék levegőit issza. Olyan sebesen száll, Hogy eltünő álomnak véled. - A madárnál Mi száll tova még sebesebben?... az élet! De, mint a madár, ez nem tér többé vissza.
Fehér alkonyatok lobbannak fel agyamból, mit vas-abroncs szorít, mint ó sírkerteket, s búsan egy messzi szép ábrándot kergetek a földeken, hol a roppant nedv árja tombol. ( Somlyó György) Az Azúr (részletek) Az állandó Azúr derűs iróniája, virágmód szép-közönyösen, a képtelen költőre súlyosul, ki kínok pusztasága mélyén géniuszát átkozza szüntelen.... Kelj gomolyogva, köd! és egyhangú hamudnak nyúlt foszlányaival takard el az eget, mely majd az ólmos ősz fakó lápjába fullad, és építs óriás, néma mennyezetet.... Hiába! az Azúr győz, s hallom, a harangdal őt zengi. Lelkem, ím hang lett belőle, hogy félelmesebb legyen e gonosz diadallal, ha, kék angelusz, az élő ércből csobog! ( Rónay György) Tengeri szél Szomorú, óh a test, s olvastam minden könyvet. Futnék! Csak innen el! Érzem, hogy kinn a könnyed tajték és ég között mily részeg a madár.... Megyek! Árbocaid ringatva jobbra-balra emelj horgonyt, hajó, szállj szüzi, messzi partra! konok, kemény remény keserve s búja rág, vágyom a keszkenők utolsó búcsuját!
Ki más is lehetne, ha nem te. Ültess hát, gyorsan az öledbe. 5. Csanádi Imre: Mi van ma, mi van ma? Mi van ma, mi van ma? Édesanyák napja Pár szál virág a kezemben: édesanyám kapja. Azt is azért adja, aki szorongatja: Édesanyám, édesanyám jó szívvel fogadja! 6. Ültem ringó kis ladikon Ültem ringó kis ladikon, úszott két szép rózsaszirom. Az egyik az anyué, a másik az apué, harmadika nincs. 7. Anyák napján Kispajtások ünneplőben, Anyák napja van ma, Arcunk rájuk tündököljön, mint az aranyalma! Kezünkben is rózsa, szívünkben is rózsa, így köszöntjük jó anyánkat hajnal kakas szóra. 8. Vass-Várkonyi: Piros rózsa, fehér rózsa Piros rózsa, fehér rózsa egy csokorba összefogva, karjaimban alig fér el, alig győzöm öleléssel. Vedd el tőlem, édesanyám, harmat csillag bársony szirmán. Nap csókolta, szél ringatta, kicsi lányod szívből adja. 9. Létay Lajos: Édesanyámnak Ha csak egy virág volna, én azt is megkeresném. Ha csak egy csillag gyúlna, fényét idevezetném. Ha csak egy madár szólna, megtanulnék hangján.
( Illyés Gyula) Sóhaj Halk húgom, homlokod felé, melyre az ősz álma virággal és rőt foltokkal esőz, s angyalszemed kóbor ege felé a lelkem úgy száll, hűen, ahogy egy méla gyászu kertben a szökőkút sóhajt fehéren Ég felé! ( Szabó Lőrinc) Mallarmé kisasszony legyezője Merengő, hogy elöntsön engem úttalan gyönyör áradat: Tudd kényes-hazugul kezedben óvni, lengetni szárnyamat. Alkonyi üdeség fuvalma száll hozzád ringásaiban és rab lengése távol tartja a látóhatárt finoman.... Rózsás partok jogarpálcája arany estéken kél elő, hideg, fehér, csukott a szárnya, szemközt egy égő karkötő. ( Weöres Sándor) Edgar Poe síremléke Ahogy önmagára átváltja az öröklét, kivont pallosával a költő döbbenet képe lesz: százada miért nem értette meg: hangjai a halál diadalmát dörögték! Mint angyali szóra a hydra felszökött rég, hallván hogy értelem oldja a nyelveket: bűbájt s varázsitalt üvöltött a tömeg, fekete habarék bolondító bürökjét. Charles Baudlaire síremléke Az elsüllyedt szentély kitátott síri szája csatornából lövell rubintot és sarat valamely átkozott zord Anubis-alak mint veszett ugatás lángol teljes pofája vagy újkeletü gáz hamis mécskanóc-lángja mind eltagadni a tűrt szégyenfoltokat halhatatlan ölet gyújt mikor megriad aztán röptét megint lefekteti a lámpa Becsukom a könyveim a Paphos név után Kerüld a hideget, ahol a csend kaszál, ott én nem huhogok, mit ér a híg panaszdal, ha e parti fehér tajtékzás hódolattal nem a környékre, csak valótlan tájra száll.