Amit aztán persze megkoronázott egy második csapással is, amolyan egész regénysorozatot érintővel. Rick Yancey Az 5. hullám elején felállította a sakktáblát, melyen aztán történtek jó és rossz lépések; gyalogok, lovak, bástyák, futók hullottak ki, míg a Végtelen tenger során egy folyamatos, egyik féltől a másikig vándorló sakk állapot állt be, csak azért, hogy a sakk és matt előtt ő lesöpörje az egészet és új játszmát kezdjen. Mindent egybevetve nekem ez a kötet még az előzőnél is jobban tetszett. Idegőrlő, nagy horderejű, leginkább taktikai rész volt, remek karakterekkel és nézőpontokkal fűszerezve. Soha nem tudtam mire számíthatok, hol ütközök újabb bonyodalomba vagy vesztek el valakit, akit megkedveltem, mert bizony Rick Yancey világában élni nem egy életbiztosítás. Itt a lehetetlen is lehetséges. Pontszám: 5/5 Kedvenc szereplő: Adu, Cassie, "Rómeó", Penge Kedvenc jelenet: Adu és Penge minden jelenete Negatívum: - Borító: 5/3 Nyereményjáték Cassiék csapata ezúttal egy romos szállodában bujdokolva húzza meg magát, így mostani játékunk során a rejtőzködésé lesz a főszerep.
Nekem nagyon bejött Rick Yancey Az Ötödik hullám könyve, így tűkön ülve vártam a folytatást, ás tádáámm, december elején jön a Végtelen tenger. Kiadó: Cartaphilus Az első hullám nyomán sötétség támadt. A második hullámot csak a szerencsések élték túl. A harmadikat pedig a szerencsétlenek. A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben! Az idegenek támadásának első négy hullámát szinte lehetetlen volt túlélni. A tizenhat éves Cassie magára maradt egy sivár, szinte üres világban, ahol a kevés túlélő életét a bizalom hiánya csak még kilátástalanabbá teszi. Miközben a gyilkos ötödik hullám végigsöpör a bolygón, Cassie-nek nincs más választása: igyekszik megakadályozni, hogy a megszállók végleg kiirtsák az emberi fajt. Az idegenek táborának felrobbantása után barátaival átmenetileg egy omladozó szállodában húzzák meg magukat. A kis csapat másik menedéket keres, ahol átvészelhetik a közeledő telet. Egy napon váratlan látogató érkezik. A nyomában pedig ott lihegnek a gyilkológépnek kiképzett idegenek... Cassie mellett új hősnő is feltűnik: a megtörhetetlen Adu, aki küldetése során az idegenek vezérének, Voschnak a csapdájába esik.
Sammy viselkedése szintén, és egyben legalább annyiszor elszorult a szívem, mint Cassie-nek, látva, hogy egy öt éves kisgyerekre milyen élet vár, és mit kell megtennie a túlélésért. Egyszer jó lenne elbeszélgetni az íróval, hogy miként alkotta meg a világot, mert gyanítom, nagyon jó gondolatai és válaszai lennének. A könyv legnagyobb erőssége tehát a karakterizálás volt, de mindez nem feledteti a történet és dramaturgia-béli hiányosságokat. Messziről üvölt a Végtelen tengerről, hogy ez egy második kötet, ami felvezeti a nagy finálét, de önmagában valahogy nem állja meg a helyét. Maga a cselekmény sokszor unalmas volt, és úgy éreztem nem történik semmi. Persze, örültem a karakterizálásnak, de az első részben sikerült mindezt úgy megoldani, hogy emellett pörögjön a cselekmény, és haladjunk is előre, ne csak egy helyben toporogjunk. Ami viszont még bántóbb volt, hogy – leginkább Adu részeinél – sokszor úgy éreztem, mintha egy filozófia könyvet olvasnék. Az állandó emelkedett gondolatoktól a falra másztam, és ez leginkább Vosch és Adu beszélgetéseinél fordult elő.
Műfaját a szerző ironikusan "popkultúra-ellenes földönkívüli-megszállásos" sci-finek nevezte, és a besoroláshoz hozzátette: "Írásnál a robbantgatás mindig remek móka. Na meg a csók. A csókolózást nem szabad kihagyni. " Rick Yancey Floridában nevelkedett, aztán Chicagóban tanult, ahol ki nem állhatta a rettentő hideget, majd már befutott íróként visszatért gyermekkora színhelyére, a napsütötte Floridába. Itt él ma is családjával, és ötletekkel tele dolgozik Az ötödik hullám-trilógia 2016-ban megjelenő harmadik kötetén. A Könyvjelző magazin 2015. decemberi számában megjelent cikk: Apokalipszis 5 hullámban