1933 nyarán magánélete is válságba jut. Június közepén részt vesz az Írók Gazdasági Egyesületének lillafüredi íróhetén, ahol megismerkedik Marton Márta művészettörténésszel, s a fiatalasszony szépsége szerelemre lobbantja. Szántó Judittal kapcsolata 1934-re teljesen megromlott. A sors még egy utolsó ajándékban részesítette: megismerkedett Ignotus Pállal, akivel együtt megalapították a Szép Szó című folyóiratot, melynek 1936 februárjában jelent meg első száma. A Szép Szó szerkesztése igazi szívügye volt, s a folyóirat belső köre egyszerre volt számára baráti társaság, irodalmi műhely és eszmei közösség. 1935 őszén kerültek össze ismét Vágó Mártával (akinek lakásán tartotta a szerkesztőség megbeszéléseit). 1936 decemberében megjelent következő verseskötete, a Nagyon Fáj. Ekkoriban már egyre kevésbé volt ura magának, s egyre embertelenebb erőfeszítést követelt tőle a szerkesztői és költői hivatás teljesítése. Kiegyensúlyozatlan lélekállapota, gyakori indulatkitörései miatt állandó aggodalomban éltek barátai.
József Attila 1927 őszén került közelebbi ismeretségbe nemzedéktársaival, ekkor lett barátja Illyés Gyula is. 1928 elején mutatták be őt Vágó Mártának, s nagy szerelem szövődött közöttük. Már házasságukat tervezgették, amikor szeptember elején Márta hosszabb időre Londonba utazott. 1929 végéig tartott intenzív levelezésük; szerelmüket végül nem a távolság győzte le, hanem hogy Márta belátta: József Attila alkalmatlan a folyamatos hivatali munkára, képtelen megfelelő körülményeket biztosítani a családi élet számára. A következő félévtized a költő közösségkereső próbálkozásainak időszaka. Tartozni akart valahová, egyre jobban elmerül a különféle politikai csoportosulásokban. 1930 őszén tagja lesz az illegális kommunista pártnak, a mozgalomban ismerkedik meg Szántó Judittal, akivel 1930 végén összeköti életét. 1931 márciusában jelenik meg a Döntsd a tőkét, ne siránkozz című verseskötete. 1932. októberében megjelenik a Külvárosi éj című kötet. A kommunista párttal való szakítás után a költő átmenetileg légüres térbe került.
merev vizek, csattogó vizek. A holdudvar azt jelenti, hogy egy szó mit hív elő az olvasóból. A vers üzenete egy társadalmi jellegű üzenet. Egyfajta lassú kibontakozásnak lehetünk tanúi, amelynek József Attila társadalmi jelentést ad. A nyomasztó sötétben felvillanó fények, a mozdulatlanságot megtörő apró mozgások azt érzékeltetik, hogy a jelenben már készülődik a holnap. Oldalak: 1 2 3
/Röpcédulákkal egy egy elvtárs/ iramlik át. " A versszak végén megjelenő "lámpa" sejteti, hogy a következőkben fontos szerepet kap ismét a fény. Azonban a mozgás és a hanghatások is segítenek a kocsma, mint a külváros legfontosabb helyének leírásában. Ezzel a groteszk képpel csap át tájversből társadalmi képbe. Nem csillant illúziókat a költő, az undort keltő szavak tökéletes reménytelenséget mutatnak (romlott, hány, okádik, nekivicsorít). Egy gyors vágással ismét a külváros képei következnek, a természet veszi át a hatalmat a táj fölött, s elhatalmasodik a víz motívuma. E ponton a víz és az éjszaka képe egymásra rétegződik "az éjjel árján" úszik az egész éjszakai világ. A vízképzet egybefogja a forradalom elmaradásának és szükségességének ellentétét, ezt támasztják alá a "mozdulni akaró mozdulatlanság képei" is (merevek a csattogó vizek, megfeneklett raktár/bárka, a papír mocorog, de indulni erőtlen). A nedvesség, nyirkosság pedig a szegénység, kifosztottság motívuma a versben. A környékbeli szemlélődés lezárása után hirtelen hangot vált, s a költemény ódai szárnyalással tör a magasba.
A vers befejező része emelkedett, ünnepélyes hangvételű, melyben a költő egy eljövendő jobb világ reményét sugallja: "Az éj komoly, az éj nehéz. Alszom hát én is, testvérek. Ne üljön lelkünkre szenvedés. Ne csipje testünket hideg. "
A verset egyfajta látomásosság jellemzi (Petőfinél is volt látomásosság, de az fennköltebb, romantikusabb volt, ez a józsef attila-i látomás nyomasztó). A vers nyitó képe tájleíró verset ígér, amely a sötétedést mutatja be (" konyhánk már homállyal teli "). Úgy építkezik a költemény, mintha egy figyelmes utazó szemlélődését követné, aki egyre többet és többet lát meg a tájból és a benne élő emberekből, ill. ezeknek az embereknek az életéből, sorsából. Így egyre többet tudunk meg a társadalomról. A nyitó sorokban leereszkedik a sötétség, ezt József Attila a fény emelkedő háló-metaforájával jeleníti meg (" A mellékudvarból a fény / hálóját lassan emeli "). Ez a metafora a felemelkedés vágyát is érzékelteti, így egyfajta ellentétezés figyelhető meg. A 3. versszakban a megszemélyesített éj megáll, mintha tűnődne, és egy sóhajtás szakad ki belőle (" olajos rongyokban az égen / megáll, sóhajt az éj "). Az éj megszemélyesítése ősi toposz, Vörösmartynál is megjelenik. Az éj leül a város szélén, mint akinek nincs célja (" leül a város szélinél ").
Gyönyörű! 30 Táncba fognak 56 Tedd a kezed 71 Temetés után 191 Tél 15 Téli éjszaka 145 Thomas Mann üdvözlése 232 Tiszazug 100 Tiszta szívvel 41 Tizenöt éve 294 Tószunnyadó 70 Tömeg 112 Tudod, hogy nincs bocsánat 268 Tudtam én 79 Tünődő 116 Tüzek éneke 91 Útrahívás 18 Ülni, állni, ölni, halni 52 Vak, vak, vak 295 Végül 60 Vigasz 164 Világokat igazgatok 297 Világosítsd föl 215 Villámok szeretője 28 Zuzmara 85 Zúgó, fehér 285 Nincs megvásárolható példány A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük. Előjegyzem
Gyönyörű! 30 Táncba fognak 56 Tedd a kezed 71 Temetés után 191 Tél 15 Téli éjszaka 145 Thomas Mann üdvözlése 232 Tiszazug 100 Tiszta szívvel 41 Tizenöt éve 294 Tószunnyadó 70 Tömeg 112 Tudod, hogy nincs bocsánat 268 Tudtam én 79 Tünődő 116 Tüzek éneke 91 Útrahívás 18 Ülni, állni, ölni, halni 52 Vak, vak, vak 295 Végül 60 Vigasz 164 Világokat igazgatok 297 Világosítsd föl 215 Villámok szeretője 28 Zuzmara 85 Zúgó, fehér 285
Kompozíciói kristálytiszták, szabályosak, különösen vonzódik a szabályos világrendet jelképező kocka, kristály, jég metaforájához. Tragikus életkörülményeit ismerve szembeállíthatjuk egymással ezt a rend utáni vágyat és lelki egészségének fokozatos széthullását. A TÁJ ÚJSZERŰ FELFOGÁSA A tájköltészet előzményei, hagyományai a táj a reneszánsz korában vált irodalmi témává, de ekkor nem alkotott önálló költeményt, csupán egy más témájú vers hátterét (pl. Balassi: Egy katonaének) a klasszicista költészetben a táj a vers elhatároltabb, önállóbb elemévé vált a "pictura" formájában (pl. Csokonai verseiben, pl. Az estve) a kora-romantika korában önálló tájversek keletkeztek (pl. Berzsenyi, később Petőfi): a természet, a táj – főként Rousseau hatására – menedéket, idillt jelent a zajos társadalommal szemben a tájversek az emberi lélekállapotok kifejezésére szolgálnak (többek között Ady szimbolikus tájai is, pl. Az eltévedt lovas, A Tisza-parton József Attila a tájköltészet hagyományaira részben épít, részben eltér tőlük JA jellegzetes tájmotívumai Tájelemekhez a napszakok és az évszakok is hagyományosan kapcsolódnak: József Attilánál mindezek szimbolikus értelmet kapnak.