számot viselte) és anyja, Erzsébet Krisztina (braunschweig–wolfenbütteli hercegnő) házasságára a család örökségének biztosítása nyomta rá a bélyegét. A család 1700-ban spanyol ágon kihalt, az osztrák ágon pedig Károlyra utolsó fiúként hárult a feladat a fiúág megmentésében. Házasságukból négy gyermek született, egyetlen fiuk alig fél évet élt, a három lány közül egyik gyermekként halt meg. Az idősebb felnőtt kort megélt lány, Mária Terézia 1717. május 13-án látta meg a napvilágot Bécsben az uralkodói rezidencián. Annak ellenére, hogy bátyja már az ő születése előtt meghalt és ő számított a trón örökösének, Mária Terézia a korban megszokott nevelést kapta, ami sokkal inkább a családi, mintsem az uralkodói szerepre készítette fel, mivel apja fiú utódban reménykedett. Mária Terézia a Szent Koronával és a magyar királyi jogarral (Martin van Meytens, 1759) Fotó: Wikipedia Rendkívül kényes kérdésként merült fel a házasság az ifjú főhercegnő életében. Mivel a Német-római Birodalom élén csak férfi állhatott, erre Mária Teréziának nem lehetett esélye, de apja birtokait örökölhette, férje viszont nagy eséllyel pályázhatott a már jórészt kiüresedett, de azért még mindig komoly presztízst jelentő császári címre.
A királynő legtöbbet vitatott rendelkezése a kettős vámrendszer 1754-es kiépítése, amely a Habsburg Monarchia köré védővámot vont, de a magyar területek és az örökös tartományok közé egy belső vámhatárt is emelt. A kritikusok szerint ez a rendszer a magyar ipar fejlődését gátolta, ami kétségtelen tény, hiszen a magyar ipari termékek kivitelét magas vámokkal sújtotta. Ugyanakkor a magyar ipar ekkoriban még a belső szükségletek kielégítésére sem volt képes, viszont a vámrendszer a magyar agrártermékek számára kiváló piacot teremtett. Valójában a kettős vámhatár egyik fontos célja nem a magyar ipar elsorvasztása volt, hanem a magyar nemesség adómentességének megmaradása révén elmaradó adóbevételek pótlása. Mária Terézia hosszú uralkodása lassú, de megalapozott fejlődést hozott országai számára. Amikor 1780. november 29-én örökre lehunyta szemeit, mégsem lehetett maradéktalanul boldog, mivel ismerte fia, és utóda, II. József türelmetlen természetét. Azt azonban nem sejthette, hogy alig egy évtizednyi uralkodása alatt József alapjaiban rengeti meg a Habsburg Monarchiát.
Rendeletei enyhítették a korábbi jobbágyterheket és csökkentették a jobbágyok kiszolgáltatottságát. Növelte az állami iskolák számát, erősítette az állam felügyeletét az egyházi iskolákban. Támogatta az egészségügyet, s elrendelte, hogy gondoskodni kell a szegények, betegek, öregek, és árvák ellátásáról. [1] Mária Terézia az egyházat állami kordában óhajtotta tartani. A pápai rendeleteket csak az ő engedélyével volt szabad kihirdetni, s az egyházi ünnepek számát is csökkentette. Magyarországon és Erdélyben azonban nem tudott változtatni a meglévő vallási tolerancián. [1] 1765-ben meghalt I. Ferenc császár, s legidősebb fia, József Benedek főherceg lett a császár. [1] Mária Terézia 1780. november 29-én hunyt el Bécsben. A magyar és cseh királyi székben II. József követte. [1] Forrás: [1] [2] Officina Nova - Királyok Könyve [3]