A bécsi Kärntnertor közelében, a K. u. K. Hoftheaterban 175 esztendővel ezelőtt, 1824. május 7-én volt az ősbemutatója a klasszikus zene egyik gyöngyszemének, Ludwig van Beethoven IX. szimfóniájának. Ebből az alkalomból a zeneszerző valamennyi szimfóniája felcsendül a héten a Musikvereinben az Orchestre Revolutionnaire et Romantique előadásában, Sir John Elliot Gerdiner vezényletével. Beethoven valamennyi szimfóniája közül a IX. készült el a leghosszabb idő alatt. A VIII. szimfónia 1812-es befejezése után 11 év telt el a IX. megszületéséig, jóllehet a zeneszerzőt már jóval 1812 előtt foglalkoztatta a gondolat, hogy megzenésíti Schiller Örömódáját. A Kórusfantáziában kapott 1808-ban először zenei kifejezést a téma, majd a VIII. szimfónia után Beethoven hozzáfogott egy D-moll szimfónia tervezéséhez, de a munkát rövidesen abbahagyta. Vázlatfüzetében először 1815-ben jelent meg a IX. scherzo témája. Az első és a második tétel vázlatának elkészülte után (1817-1818) újabb szünet következett - Beethoven két monumentális művet alkotott: a Hammerklavier szonátát és a Missa solemnist.
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám) Nyomtatott előfizetés vásárlása bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel. Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot. 7 960 ft 6 490 Ft Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel. Az első 500 előfizetőnek. 20 000 ft 9 990 Ft
Olyan anyagot, amelyet eredetileg énekszólamra tervezett Beethoven. Ezt követően a zenekar egyes csoportjai felidézik az előző tételek főtémájának egy-egy töredékét. Köztük mindig megszólal a vonós recitativo. Végül kibontakozik az Örömóda témája. A téma kidolgozása után következik egy koronás szünet, majd egy tételen belüli lassú tételt hallunk, amit végül újra az Örömóda dallamának variálása követ.
A wismari Szent György-templomban (Németország), 2019. november 11-én elhangzott hangverseny felvételét sugározzuk. A Kilencedikhez már 1815-ben készültek vázlatok, de a részletes kidolgozásnak Beethoven évekkel később látott csak hozzá. A mű bemutatójára 1824 májusában került sor Bécsben. Az utolsó tételben hallható a híres örömóda, amelyhez a zeneszerző Friedrich Schiller "Az örömhöz" című versét használta fel. Beethoven huszonhárom évesen már olvasta a költeményt, és feltehetően már akkor eltervezte, hogy megzenésíti, azonban végleges helyét jóval később, 1823-ban határozta el. A művet megkerülhetetlen jelentőségűvé teszi, hogy a kórus-finálé szimfóniában való alkalmazása, a maga korában, teljesen újszerű, gondolati háttere és kompozíciós léptéke pedig – addig soha nem látott módon – korszakos. A Kilencedik Beethoven szimfonikus művészetének legteljesebb összefoglalása, a Missa Solemnis és az utolsó vonósnégyesek mellett alkotói pályájának méltó betetőzése. Szabolcsi Bence szavaival: "Az öröm himnikus zenéje, amelyből hatalmas erővel sugárzik az emberiség iránti mérhetetlen szeretet; mindinkább meghódítja a népek szívét. "
9. szimfónia Zeneszerző Ludwig van Beethoven Dalszövegíró Friedrich Schiller Opusszám opus 125 (opusszám) Keletkezés 1824 Ősbemutató 1824. május 7. Megjelenés 1826 Hangnem d-moll Hangszerelés szimfonikus zenekar kórus Tételek 4 tétel Beethoven kéziratának 12. oldala A 9. (d-moll) szimfónia ( op. 125. ) Ludwig van Beethoven utolsó befejezett szimfóniája, amely 1824-ben készült el. Tartalmaz részleteket An die Freude című műből is ( Friedrich Schiller: " Óda az Örömhöz "), melynek szövegét szólisták és kórus énekli az utolsó tételben. Ez a mű az első példa arra, hogy egy nagy zeneszerző szimfóniában énekhangot a hangszerekkel azonos szinten használ. A szimfónia az európai klasszikus zene egyik legismertebb, és Beethoven legnagyobb, süketsége alatt komponált mesterművei között számon tartott alkotás. Kimagaslóan nagy kulturális szerepet játszik a modern társadalomban, különösen, mióta az Európai Unió a negyedik tétel egy részletét (Örömóda, szöveg nélkül) a hivatalos himnuszaként használja.
Külön érdekesség még, hogy ezen mű kézirata 2003-ban 3, 3 millió dollárért kelt el. A szimfónia különleges vonzereje miatt ma már az UNESCO listája szerint a világ emlékezete program részét képezi. Története [ szerkesztés] Megírásának körülményei [ szerkesztés] Schiller Örömódája először 1796-ban az általa kiadott Thalia folyóiratban (első kötet, 1786. 1-5. füzet) jelent meg. Beethovent már hamarosan foglalkoztatta a megzenésítés gondolata. Mint ahogyan a Schillerrel és Beethovennel barátságban lévő bonni újságíró, Bartholomäus Fischenich 1793. január 26-án Charlotta von Schillernek egy Beethovennel folytatott beszélgetéséről írta: Schiller Örömódáját is feldolgozza, méghozzá minden strófáját. "Valami tökéletesre számítok, mert ahogy ismerem, nagy és kiemelkedő alkotásra törekszik". [1] Ebben az időben Beethoven már Bécsben volt. A IX. Szimfónia első vázlatai először 1815-ben a későbbi tulajdonos William Scheidéről elnevezett Scheide-vázlatkönyvbe kerültek. Az utolsó tétel (a nagy jelentőségű kórus-fináléval) hasonlít a c-moll korálfantázia (op.
80, 1808), a "kis Kilencedik" komponálási technikájára és motívumaira, melynek fő témája viszont a Viszontszerelem (WoO 118, 1794–1794) Gottfried August Bürger szövegéből írt dalban szerepel. A kompozíció befejezésére egész 1824-ig húzódott. A negyedik tétel Beethoven bécsi Ungargasse 5. alatti lakásán készült el. Ezáltal Bécs számít az Európa-himnusz szülőhelyének. Noha Beethovent egész életében kísérte Schiller himnuszának megzenésítése, elég későn döntötte el azt, hogy a verset a IX. Szimfóniában használja fel. Vázlatok mutatják, hogy a kórussal kapcsolatos döntést csak 1823-ban hozta. Ugyanekkor, 1823 decemberében egy vázlatkönyvben még egyszer mérlegelte egy "végső eszköz" használatát. Carl Czerny, Beethoven barátja és tanítványa szerint a zeneszerző még az ősbemutató után is mérlegelte, hogy nem lenne-e jobb a kórus finálét egy tiszta instrumentális zárótételre cserélni. [2] Ősbemutató [ szerkesztés] A IX. Szimfónia ősbemutatójára annak a koncertnek a keretében került sor, amelyet Beethoven 1824. május 7-én a Kärtnertor színházban rendezett.